„Rögeszmés gondolataim és vágyaim voltak, amelyeket megpróbáltam kontrollálni, de nem sikerült. Teljesen megszállott voltam.
Nem azért öltem, mert dühös voltam rájuk, nem is azért, mert gyűlöltem őket – azért öltem, mert magam mellett akartam tartani őket.
És ahogy a megszállottságom nőtt, elkezdtem megőrizni a testük részeit – koponyákat és csontvázakat.”
1978 és 1991 között Jeffrey Dahmer tizenhét férfit gyilkolt meg.
Nyugalommal és kedvességgel csalta magához őket, majd elkábította, megölte és megőrizte őket.
Néhányukat lerajzolta, másokat lefényképezte. Örökre meg akarta tartani őket.
A bíróságon kijelentette: „Nem gyűlöletből cselekedtem.”
Azt mondta, szerelemből tette – a birtoklás kontrollálhatatlan szükségéből, hogy soha ne hagyják el, hogy megtartsa azt, ami különben eltűnne.
Ebben a megszállottságban valami paranormális született: két jelenlét együttélése egyetlen testben, két elválaszthatatlan, egymással háborúzó természet.
Ebben a felfüggesztett térben születik meg a Jeffrey – a világ második sorozatgyilkosnak szentelt illata, és a Spiritica Crime Collection második fejezete.
Parfüm, amely a kettősséget, a megosztott elmét, valamint a fény és a sötétség közötti feszültséget kutatja.
A kompozíció közös vízióból született.
Daniele Muratori Caputo alapító mellett Paolo Cerizza és Lorenzo Orlandi Berti parfümőrök dolgoztak együtt egy összetett és nyugtalanító illategyensúly megalkotásán, ahol a hidegség és az édesség lelkiállapotokként váltakozik.
A nyitány éles, hideg, szinte klinikai: jeges sör, popper-akkord, fehér narancs, élő élesztő, savas aldehidek.
Ez a hétköznapi élet illata, mielőtt darabokra törik – egy tiszta szoba csalóka nyugalma, a zuhanás előtti pillanat.
A szív úgy nyílik meg, mint egy lélegző seb: piszkos szőnyeg, szegfű, alvadt vér, emberi verejték, éles penge.
A levegő nehézzé, szinte szilárddá válik.
Ez egy széthasadó elme illata, a megmaradó paranormális visszhangé, az időn túl lebegő jelenléteké – egy világé, ahol a valóság és a hallucináció együtt létezik, ahol test és lélek egymásba oldódik.
Az alap a legédesebb vallomás: olvadt műanyag, nyirkos pince, borostyán, nyírfa, vetiver.
Egy mérgező szerelem nyugtalanító simogatása, az ígéret, amely nem hajlandó elhalványulni, a gyengédség, amely rögeszmévé válik.
Illat, amely úgy kapaszkodik a bőrbe, mint egy emlék, amely nem akar meghalni.
Külön említést érdemel Lorenzo és csapata az Only the Dreamers műhelyéből, akik egyedülálló kupakot készítettek rendkívüli, flokkolt és lézergravírozott felülettel – exkluzív textúrával, amely Jeffrey lakásának szőnyegét idézi meg.
A Jeffrey extrém illatművészeti alkotás.
A vonzás és a megsemmisülés, a gyengédség és az őrület története.
Parfüm, amely nem csupán felidéz – lélegzik, megmarad, megszáll.
Nem kereskedelmi termék.
Művészi alkotás – szabad és szándékos –, amely az illat nyelvét a történetmesélés és az önvizsgálat eszközeként használja.
Akár egy film vagy egy könyv, a Jeffrey elbeszél, provokál és elgondolkodásra késztet.
Viselhető műalkotás: a zavart és fájdalmasan valóságos emberi lét egy töredéke, érzéki élménnyé formálva.
Az illat történeti és koncepcionális kidolgozásában az alapító Daniela Cavallo jogász és kriminológus közreműködésére is támaszkodott, aki segített meghatározni a gyilkos viselkedési profilját és a projekt narratív szerkezetét.
Ahogy ő maga fogalmaz:
„A parfüm párbeszéddé válik az érzelmi és a narratív inger között – művészi alkotássá, amely az emberi lelket és annak ellentmondásait kutatja.”
„Dahmer nagyon különleges és szokatlan jegyeket idéz. Narkotikus illat, hideg, mégis képes egyszerre a melegség érzését is felébreszteni – egy férfi ölelését.”
Elfogása után Jeffrey Dahmer teljes mértékben bűnösnek vallotta magát.
Úgy döntött, együttműködik a nyomozókkal, és halálbüntetést kért a bírótól – ezt az ítéletet nem szabták ki, mivel abban az államban nem volt megengedett.
